Az egykori Gömör vármegyében található Henckó (Henckovce) község meghatározó műemléke a 13. sz. második feléből származó, koragótikus Mindenszentek-templom. A régió rendkívül gazdag koragótikus templomokban, melyek létrejötte a német betelepülés gyümölcse. A nem túl hangsúlyos, ám autentikusan fennmaradt henckói templomépület liturgikus használatával a 20. század hetvenes éveiben hagytak fel, ezután műszaki állapota lassan romlani kezdett. A község nagyrészt evangélikus lakossága a kisebb, úgynevezett toleráns típusú templomot látogatja, mely a falu központjában található.

A Mindenszentek-templom filiaként a veszverési (Gemerská Poloma) római katolikus plébánia fennhatósága alá tartozik, amely a használaton kívüli épületet a Gótikus Út Egyesület (Združenie Gotická cesta) használatára bocsátotta. Az egyesület immár hosszú ideje foglalkozik a gömöri szakrális emlékek támogatásával és felújításával. Aktivitásukat a műemlékek felújításának terén a támogatók pénzügyi segítsége, valamint adóik két százaléka biztosítja, melyet Szlovákiában az adófizetők szabadon választott közhasznú szervezetnek ajándékozhatnak. Ebből az összegből az egyesület fedezni tudja azt az öt százalékos önrészt, amely a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma műemlékek karbantartására felkínált támogatására pályázó projektek beadásához szükséges.

A Poprádot és Rozsnyót összekötő történelmi útvonalon álló, használaton kívüli henckói templom a tervek szerint a Gótikus út gömöri részét látogató érdeklődők turisztikai érintkezési pontjává válik majd – az útvonal Gömör és Kishont négy, értékes freskókat rejtő középkori emlékekben gazdag körútját köti össze. A folyamatosan romosodó templom felújításának kezdeményezője Ing. arch. Eva Šmelková műemlékvédelmi szakember, a Gótikus út egyesület tagja volt, aki a mai napig koordinálja a munkálatokat.

A felújítás 2012-ben kezdődött a szentély tetőzetének megjavításával. A szentély feletti tetőszerkezet megújult, a sérült részeket azoknak megfelelő egységekkel helyettesítették, a gerendákat védőbevonattal kenték be. Fedőanyagként minőségi hasított zsindelyt alkalmaztak az elavult rombuszpala helyett. Ebben a szakaszban újították fel a fából készült, fedett folyosószerű „bejáratot“ is, melyet a helyi tájszólás „házik“-nak nevez – ezt szintén hasított zsindellyel fedték be.

2013-ban a templomhajó feletti tetőszerkezet fontos statikai megerősítésére került sor. Ezt a szerkezetet egy huszadik század eleji tűzeset után csak provizóriusan készítették el. A hiányzó gerendákat mostanában pótolták. Egy évvel később újították fel a templomhajó feletti tető déli síkját, újból felépítették és impregnálták a lécezetet, majd két hasított zsindely-réteggel fedték be. A koronapárkány alátámasztása is megvalósult. A templom állapotának további romlását megelőzendő, komplett megerősítés 2015-ben fejeződött be, amikor a tető utolsó részét is új lécezeten nyugvó, kétrétegű, hasított zsindellyel fedték be.

A felújítás következő szakasza csak a kültéri és beltéri vakolaton és kőelemeken végzett kutatássorozat megvalósítása után kezdődhetett el. 2016-ban Mgr. Silvia Paulusová és Mgr. Michaela Kalinová építészettörténeti és művészettörténeti kutatást végeztek a templomban, amely sok, eddig megválaszolatlan kérdésre derített fényt. Szondázások pontosították a vizsgált műemlék egyes építési szakaszait. Számos leletet tártak fel és írtak le. A kutatás rávilágított a műemlék autentikus értékeinek védelmére és a jövő számára való megőrzésük szükségességére.

A kutatás az objektum nyolc építési periódusárát különítette el: kezdve a 13. sz. második felében a koragótikussal, a gótikus, reneszánsz és későreneszánsz szakaszokon át az utilitárius átépítésekig a 18-20. század folyamán. A legfontosabb művészettörténeti korszakként a koragótikust jelölte meg a kutatás, amikor létrehozták a templom tömegét – egy egyszerű alaprajz, egyenes szentélyzáródással, melyet a téglalap alaprajzú hajóval félköríves diadalív köt össze, hozzáférhető északi portállal és félkörívű fülkével ellátott kőbéléssel.

A kutatás tipikus, a 13. századra jellemző vidéki szakrális építményként jellemzi az objektumot, amely a német betelepüléshez kötődik, mint több vele rokon gömöri és szepesi középkori templom. A kutatás meghatározta a templom műemléki értékeit is, melyek közül kiemelte a három rétegben létrehozott (a gótikától egészen a későreneszánszig tartó korszakból származó) falfestmény díszítést. A falfestmények restaurátori kutatása Mgr. art. Peter Mlích vezetése alatt folyt. Ezzel egyidőben régészeti kutatás is zajlott Mgr. Peter Tajkov PhD régész vezetésével.

2017-ben megkezdődhetett a templom felújításának előkészítése, elsőként az úgynevezett előkészítési- és projektdokumentáció összeállítása. Ing. Marta Pichová felmérte és értékelte az objektum falainak nedvességét, Ing. Vladimír Kohút pedig értékelte a templom statikáját. Ing. Marta Pichová az objektum építészeti kármentesítésének megoldását tervezte meg.

A következő évben így stabilizálhatták a falakat, mentesítették a templom falait a nedvességtől, amely a hajó déli falánál halmozódott fel. A templom egyes támpilléreit is stabilizálták és újra befedték zsindelyes tetőcskékkel. A templom környékén a korábban erősen feltöltődött talaj felszínét úgy alakították át, hogy a temlomtól elfelé lejtsen, ezáltal a nedvesség már nem a teherhordó falazatban gyűlik össze.

Tavaly a munkák áthelyeződtek a templom belterébe, ahol felújították a téglapadlót. Az erős nedvesedés és a farontó gomba miatt a hajó és szentély déli oldalán nem csak a téglaréteget, hanem két-három méter szélességben ez alatt a talajt is cserélni kellett. A többi részben megőrizték a barokk négyzetes téglákból és fiatalabb, 20. század eleji, klasszikus formájú téglákból rakott padlózatot. A padlót csak helyenként töltötték fel új téglákkal. Felújították a szentélyt a hajótól elválasztó emelvényt is, az északi bejárat lépcsőit, valamint a templom megközelítését biztosító ösvényt a toronyalj padlójával együtt. A beltérben szintén felújították a fiatalabb, fából készült karzatot a nyugati oldalon, valamint a 20. századból származó bejárati ajtót.

A templom vakolatának restaurálása csak  2020-ban kezdődött el. A restaurálást Mgr. art. Peter Mlích és Mgr. art. Tomáš Székely végzik. A mukálatokat a szentélyben kezdték a fiatalabb rétegek eltávolításával, melyek alatt Jóbnak és barátainak érdekes, a Luther-Biblia szerinti reneszánsz ábrázolása található, valamint több növénymintás fragmentum szintén a reneszánsz korszak, vagyis jelen esetben a reformáció időszakból. A teljes feltárás több, a szentély eredeti vakolatán látható graffiti-leletre tárt fényt. A szentély restaurálásának befejezte után a templomhajó restaurálása következik majd, amelyben szondázó kutatás során szekkó technikával készült festményeket tártak fel, valószínűleg a 14. századból. A következő kutatások meghatározhatják, hogy a hajó északi falán található monumentális festmény Szent Györgyöt, vagy a régióban gyakran előforduló Szent László-legendát ábrázolja-e.

A henckói templom nagyon eredetihez közeli állapotban megmaradt középkori műemlék. Nem tartozik Gömör legjelentősebb freskós templomai közé, ám a falu fölötti lejtőn való romantikus fekvése, eredeti erődfala és harangtornya és autentikusan fennmaradt középkori vakolata révén fokozatosan a környék keresett műemlékévé válik. Technikai állapota immár stabil, a beltéri restaurálások befejezése után teljes szépségében csodálhatjuk majd ezt a sokrétegű műemléket. A templom kérésre hozzáférhető, kulcsai a helyi községi hivatalban találhatóak. Évente, a nyár végén itt találkoznak a Gótikus Út Egyesület önkéntesei, akik a műemlékvédelmi szakértők felügyelete alatt a templomot és környékét az erődfallal együtt fokozatosan javítják. Az utóbbi években a templomban néhány kisebb történelmi zenei koncertet is rendeztek.

Írta: David Raška, fordította: Baranyai Dóra, eredetileg megjelent Műemlékem weboldalon