Szilice, református templom (Silica)

A Szilicei fennsík közepén a 13. század közepétől magasodik az egyhajós, eredetileg későgótikus templom, egyenes záródású szentéllyel és átépített toronnyal. Az eredetileg mindenszentekre felszentelt templom jelenleg a Református Egyházhoz tartozik. Bár a templom első írásos említése 1399-ből származik, de az utóbbi kutatások a 13. század közepére teszik építésének idejét.

A templom első átalakítására az 1300-as években került sor, amikor a templomhajót nyugati irányban bővítették. Ebből az időszakból egy román stílusú lőrésszerű ablak került elő a klasszicista mennyezet felett. A következő szakaszban a románkori presbitériumot négyszög alakú koragótikus záródású szentélyre cserélték, amely kívülről a régebbi hajóra csatlakozik. A korábbi későgótikus templomból tehát a hajó keleti és a nyugati fala maradt meg. A legrégebbi templom (eredeti) formáját a nemrégiben Peter Tajkov régész által végzett kutatás mutatta meg.

A legrégibb fennmaradt épületelemek ebből a korból a három román stílusú (lő) résszerű ablak és a gótikus déli bejárat. A hajó északi falának vakolatában pedig ujjlenyomatokat fedeztek fel, minden bizonnyal a románkori templom építőmestereiéit. A templom belseje a 14, század második felében secco technikával készült festéssel volt kifestve, amely sajnos a templom 18 – 19. századi felújítása és átépítése során csaknem teljesen elpusztult.

A felárt megmardt töredékek a templom északi falán találhatók; a felső sávban a Szent László legenda, amely a töredéken megmaradt László lábáról azonosítható, amikor a harcban a kun vitéz lábára lép. Az alsó sávban különböző ábrázolások töredékei láthatók, pl. a kis Jézus háttérben Szűz Máriával valamint szentek ábrázolásai (valószínűleg az egyik Szent Ferenc lehet). A freskótöredékeken kívül a templomban 6 felszentelési kereszt is felfedezésre került, egy rendhagyó módon a harangtorony alatt. A régészeti feltárás során a templomhajó területén baromficsontokat fedeztek fel, famelyek sértetlen, a 13.század véfére a 14. század elejére datált edényben voltak elhelyezve. Ez a lelet a pogány hagyományok keresztyénségbe való beszűrődésének bizonyítéka épületáldozat formájában a templom építése idején.

A 15. században itt levő huszita seregeknek köszönhetően kerülhetett sor a templom védőfallal történt megerősítésére – erődítésére – amely építmény lehet korábbi középkori eredetű is. A templom nyugati részében álló, hangsúlyos, négyszög alakú torony építése 1525 körül történhetett. Egészen a közelmúltban elvégzett kutatásokig ez az év szerepelt a templom építési dátumaként is.

A 2009-es esztendőtől a templom folyamatos kutatás és felújítás alatt áll. A templombelső (berendezése) jellemzően a református hagyományt tükrözi. A református egyház tanítása megtiltja az személyek (alakok) ábrázolását a templomban és előnyben részesíti az díszítésében leegyszerűsített, puritán belsőt.

Említésre méltó a fa kazettás mennyezet másolata, amelynek eredetije az 1875-1876-os esztendőből a templom teljes felújításakor került elhelyezésre. A templom téglalapot formáló terének mindkét oldalán karzat található, melyek közül az északiba neorenenszánsz orgona épült 1913-ban. A szószék falazott, a központban elhelyezve. Alatta barokk-klasszicista Mózesszék található, a lelkész(ek) számára.

Ha erre látogatnak, ne hagyják ki a környékbeli látványosságokat sem; ti. a legalacsonyabban elhelyezkedő jeges barlangot, a már az őskorban lakott Szilicei jégzsombolyt, vagy a Szalóc-Gombaszög határában található pálos kolostor régészeti feltárás alatt levő területét. A szilicei templom logójaként a déli boltíves, román-gótikus bejáratot választottuk.


	Stílus: gótikus	Építési időszak: 13. századfele
	Egyház: református	Patrocínium: eredetileg Szentháromság
	Körút: rozsnyói