Zsíp, református temploma (Žíp)

A festői szépségű ősi gömöri falu, Zsíp középkori későromán [Árpád-kori], 13. századi temploma egy korábbi későromán objektum helyére épült, amiről archaikus, szabálytalan sokszög alaprajzú szentélye és egy szokatlan helyen, a templomhajó keleti falán lévő ablakrés tanúskodik. A falu első írásos említése 1295-ből való, templomát eredetileg Szűz Mária tiszteletére szentelték, ami szintén igazolja ősiségét. A templomot a pápai tizedszedők 1332-1337-es összeírása is említi. Az 1500-as évek idején alakították későgótikussá, amikor a hajót nyugati és északi irányban bővítették. Több átépítést is megélt, a legátfogóbb a 17. századi volt, melynek során reformátussá lett, de [jelentős] a 18. századi is, amikor különálló deszka haranglábat kapott és hozzá fedett átjárót a templomhoz. Valamikor 1775 után a szentélyt befalazták és raktárként kezdték használni, ennek a falnak az elbontására majd csak az 1970-es évekbeli felújítás folyamatában került sor. Később, 1820-ban a méretes templomhajóba protestáns karzatot építettek. Az átépítések során a templombelső eredeti középkori falfestményei sokat sérültek, évszázadokon keresztül a református vallásra való áttérés miatt minden átalakításkor igyekeztek eltüntetni azokat. Létezésüket azonban már az első, 1905-ös feltárás során észlelték, amely azonban csak az 1970-es években fejeződött be, amikor sor került a templom komplex műemléki felújítására. Legutóbbi felújítását 2016-ban a magyarországi Teleki László Alapítvány támogatta, ennek keretében megoldották a nedvesség elvezetését és felújították a fa haranglábat, harangtornyot. 2020-ban a templomban régészeti ásatás is volt.

Az építészeti képben keverednek a román és gótikus stílus elemei. A román stílust képviselik a szentély ablakrései és a félkörívű diadalív. Gótikus elem az eredeti sokszögletű szentélyzáródás. Déli falában félkör alakú fülke van. A későgótikus időszakból származik a hajón kívül a templom déli kapuja, bejárata. A templombelső szép eleme a három ágú karzat és az 1775-ből való kazettás mennyezet. A diadalív vonalában helyezték el a szószéket a barokk szószékkoronával. A templomnak eredetileg erődszerű kőfal kerítése volt, amely azonban nem maradt fenn. Mellette 1750 körül készült fazsindelyes deszka harangláb áll.

A 14-15. század fordulóján készült falfestmények a szentély belső falán és a diadalív belső felületén maradtak meg. A három ablakkal megvilágított szentély sokszögletű záródásában azonosíthatatlan emberalakok töredékei láthatók, alattuk a szentély keleti falán furcsa módon épen maradt festett függöny- vagy kárpitimitáció – amihez hasonlót a kiétei (Kyjatice) templomban láthatunk –, amelynek déli fali folytatása téglalap-rácsvonalú mintázat. A bolthajtás [a diadalív belső oldala] belső ívében viszonylag jól megőrződtek a félalakos próféta ábrázolások íves-négyszögletes keretekben, valamint Szent István király nem teljes alakja. Az ív fölött karcsú nőalakok sorakoznak, az okos és balga szüzek, két oldalról a középen elhelyezkedő Áldó Krisztus felé tartva. Ez a zsípi templom legépebben maradt falfestménye, egyben korai építésének bizonysága: [ugyanis] az okos szüzek sorában a szondázás az egyik nőalak esetében régebbi, koragótikus, a diadalív azonos témájú festményeivel rokon alakot talált. A légies, gótikus öltözékű, bájos nőalakok analógiájával a hizsnyói (Chyžné) templom diadalívében találkozhatunk. A diadalív templomhajó felőli falfelületén további töredékek maradtak meg: az Angyali üdvözlet ábrázolása a térdeplő Szűz Mária részlegesen megmaradt alakjával, az alsó sávban pedig gótikus oltárábrázolás töredéke és egy hosszú, redőzött ruhájú szent alakja. A falfestményeket 1972 és 1976 között A. Leixner és J. Pakan restaurálták.


	Stilús: román-gótikus	Építési ideje: 13. század vége
	Egyház: református	Patrocínium: eredetileg Szűz Mária
	Körút: rimái