A mai külsejét egy 14.század első feléből származó koragót kápolna és egy 15.századi későgót templom 1641-es összeépítésével nyerte amit 1727-ben egy kereszthajóval és az addig különálló harangtorony egybeépítésével bővítettek.1855-ben az egész város, a templom is, leégett, amit kijavítottak, és a máig meglévő, fából készült magas empóriumokkal láttak el. 1891-ben a templom külsejét neogótikus stílusban alakították át K.Benko tervei alapján. 1902-ben W. Wolfram rozsnyói (bécsi származású) festőművész a belső teret szecessziós növénymotívumokkal díszítette. 2002-ben a presbitérium régészeti kutatásai során előkerült középkori freskók (a 15. század második feléből) bizonyitják a város prosperitását.

Nagyméretű, figurális, bibliai tematikájú jelenetek töredékei kerültek elő, amiket díszes szegélyek és csillagok kereteznek a boltíves mezők fehér alapján. A festményeket 2004-ben restaurálták. A 2008-ban folytatódó kutatások során további töredékekek kerültek elő, amelyek feltárásra és restaurálásra várnak.

Az épület késő gótikus jellegét a szentély eredeti bordásboltozata és a két feltárt szokatlanul magas ablak is bizonyítja, a presbitérium déli oldalán egy befalazott, szintén nagyon jó állapotban megmaradt kőkeretes ablak került elő. A legtöbb festmény secco technikával készült, a valódi freskókból kevesebb van.

A presbitérium eredeti reprezentatív festményének csak egy torzója maradt fenn, az északi falon és a presbitérium végében a passióciklus néhány kisebb töredéke található, amelyekből a keresztrefeszítés jelenete ismerhető fel. A presbitérium poligonjának déli oldalán két szent alakja, az egyik Szent Heléna, a presbitérium déli falán egy töredékes Utolsó ítélet, a boltozat alatt pedig Szent Mihály arkangyal alakja látható. A templom magassága és a diadalív felülete elegendő helyet biztosított a festőnek, aki a boltozat tetején, a presbitérium felőli oldalon ábrázolta Szűz Mária megkoronázását.

A diadalív oldalain két, szinte életnagyságú szent alakja látható, jobbra az egyház egyik legjelentősebb tudósa és tanítója, a Biblia teljes latin nyelvű fordításának (Vulgata) szerzője, Szent Hieronymus bíborosi kalapban. A legenda szerinti ábrázolásban amint tüskét távolít el egy sebesült oroszlán mancsából, amely odament hozzá a kolostorban. A diadalív bal oldalán Bingeni Szent Hildegárd látható. Ez a középkori német apátnő, misztikus, látnok, író, versek és gregorián énekek szerzője és különösen mint népi gyógyító volt ismert. Gyógyszerkészítési receptjeit, valamint orvosi tanácsai manapság is megjelennek könyvekben. A Bingen melletti Szászországból származó német bányászok, akik a 14. században települtek le Dobsinán, hozták ide a kultuszát, amely különösen erős lehetett, mivel a templomukban olyan helyre festették, hogy egy szinten volt a legfontosabb egyházatya, Szent Hieronymus képével. A festmény tematikailag egyedülálló Szlovákiában, ezért lett Hildegarde tekercse a dobsinai templom jelképe.

A templomban található egy 1855-ből származó neogótikus oltár Theodor Boehm Krisztus Megváltó című festményével, egy késő barokk keresztelőmedence és négy nagyméretű, evangélistákat ábrázoló festmény 1735-ből az empóriumok felett. A templom legérdekesebb műemléke a sekrestyében található fa emléktábla ami reneszánsz stílusú betűkkel latin és német nyelven írja le az 1584-es tragikus eseményt, a várost a törökök megtámadták, kifosztották és feldúlták, a lakosokat lemészárolták vagy fogságba hurcolták, ahonnan soha nem tértek vissza.

	Stílus: gotíkus	Építési időszak: 14. század 1. fele
	Egyház: evangélikus	Patrocínium: eredetileg Szent Bálint
	Körút: rozsnyói

Pohľad na kostol od juhu

Pohľad na kostol od východu

Pohľad na kostol od od severu

Presbytérium

Mástenné maľby na víťaznom oblúku – vľavo sv. Hildegarda, vpravo sv. Hieronym

Nástenné maľby v presbytériu

Posledná večera na predele oltára