Rimabrézó, evangélikus templom (Rimavské Brezovo)

Rimabrézó sok környező, régióbeli faluhoz hasonlóan bányászmúlttal rendelkezik. A ma már nem létező főtér körüli alacsony családi házak fölé magasodó, eredetileg koragótikus templom a reformáció előtt Szűz Mária születésének volt szentelve. A község nevét előszor 1334- ben említik Brezou-ként, bizonyos ideig Kishont megyei székhelye is volt.

Az egyhajós templom valószínűleg a 14. század első felében épült. Szentélyzáródása egyenes, boltozata bordás keresztboltozat. A legnagyobb átépítésen 1893-ban esett át, mikor befogadóképessége már nem felelt meg a népesség hirtelen növekedésének, mely a községben a 18. században létrehozott vasgyárnak volt köszönhető. Az északi, eredeti sekrestyét lerombolták, a bejáratot befalazták és a hajót déli irányba szélesítették ki. Az öregebb szentély elvesztette feladatát, így oldalsó ülőhelyek teréül kezdett szolgálni. Az átépítéseknek hála a mésszel lekent falakon középkori freskókat találtak, a restaurálásukkal ekkor Möller I. és Huszek I. foglalkozott, sajnos nem mindig a legkíméletesebb módon.

A belső tér színvonalas festményei az eredeti, gótikus részben valószínűleg az Ochtinai szentély mesterének műhelyéből származó művészek munkái. A leghangsúlyosabb kép a Dicsőséges Krisztust ábrázolja: az Áldó Krisztus ragyogó, Nappal és Holddal ellátott körbe festett képmása a boltozat keleti részén. A szárnyas oroszlán és aranyszárnyú sas az oldalán Márk és János evangélistát szimbolizálják, velük szemben az angyal és szárnyas bika Mátét és Lukácsot. Mária életének témaköre az egész szentélyt övező két sávban van kidolgozva. Az északi fal alsó sávja Szűz Mária halálát ábrázolja, fölötte a régióban ritka, itáliai-bizánci motívumot láthatunk: Szűz Műria mennybemenetelét Krisztus mandorlás alakjával, melynek térdén Mária lelkét szimbolizáló kisgyermekfigura áll, az egész jelenetet négy stilizált angyal veszi körül. A Mária-ciklus alatt a falak egész kerülete stilizált ornamentikával díszített, melybe négylevelű lóherét formázó medailonok sávja illeszkedik, próféták arcképeivel ellátva. A festményeknek ezen részét érte a legkevesebb átfestéses beavatkozás, jó állapotban és eredeti koloritban őrződtek meg. A hajó falain a különböző építészeti változtatások miatt a freskók csupán töredékesen maradtak fenn. A legjobban a diadalív déli oldalán őrződtek meg, láthatjuk Krisztust mandorlában, egy áldó angyalt, vagy akár Bertalan apostol érdekes ábrázolását is, aki megnyúzása után bőrét pálcán viszi. Az északi oldalon a krisztológiai ciklus maradványai láthatóak, például Krisztus a keresztet hordozván és a Keresztre feszítés.

A déli fal az átépítéskor nagyrészt elpusztult. A kutatásokkor azonban előtűnt a karjában gyermeket tartó madonnaként ábrázolt Szent Anna képe, akihez kosarakban ajándékot hozó nők közelednek. Többek közt galambfiókákat is hoznak neki, a szülés után lábadozó nőknek készítendő hagyományos erőleveshez. Ez a jelenet nagy valószínűséggel teljesen egyedi Szlovákia területén, összefügg a szlovák vidékbe erősen gyökeret vert Mária-tisztelettel.

A komplex felújítás és kutatás folyamatos szakaszokban realizálódott 2005 és 2019 között, értékes felfedezés volt az eredeti, kb. 700 éves padló a szentélyben. A szentély felújítása elnyerte a „2012-es év kulturális emléke“ című verseny fődíját. A restaurációs műveletek M. Janšt és R. Boroš irányítása alatt zajlottak. A Gótikus út mentén tovább haladhatnak a közeli román-gótikus Kiétére, Rimabánya erődített templomához vagy a szintén erődített templomhoz Karaszkó község mögött.


	Stílus: gótikus	Építési időszak: a 14. sz. első fele
	Egyház: evangélikus	Patrocínium: eredetileg Szűz Mária születése
	Körút: rimai