Csetnek, evangélikus templom (Štítnik)

A csetneki gótikus templom első építési fázisa a 13. századra tehető. A Bebek család egyik ágának, a Csetneki család képviselőinek tevékenységéhez köthető.a templom kiépítése, mivel az eredetileg kisméretű falusi templomot a 14. század második felében építették át háromhajós bazilikává, minden bizonnyal a pelsőci nemzetségi templom mintájára.

1460-ban megkezdődött a templom építésének második fázisa. A templom tereit háló- és csillagboltozattal fedték. Az északi mellékhajó meghosszabbítása a mai napig befejezetlen. A 15. század második harmadában a két- és háromosztatú gótikus ablakokat késő gótikus faragott mérművel díszítették. A felújítás megkoronázásaképp új falképek készültek, melyeknek nagy része a korábbi díszítést is elfedte. A templom felújítási munkálatai egészen a 18. század második harmadáig tartottak, ekkor készült ugyanis az épület nagyméretű nyugati tornya.

A 16. század közepén a templom az evangélikusok kezébe került és a 17. században ennek szellemében az új tulajdonosok átalakították a templom belső terét. A felújítás során lemeszelték a középkori falképeket, melyeket csak 1908-1918 között tárt fel Gróh István, a budapesti Iparművészeti Főiskola tanára. A csetneki háromhajós, bazilikás templom falfelületeit teljesen beborították a freskók. A falképek különböző időszakokban készültek, a 14. század második felétől egészen a 16. század elejéig. A legrégebbi azonosított falképek közt megjelenik az Apokalipszis víziója a Halál győzelmével, valamint az északi mellékhajó falán lévő Krisztológiai ciklus is a korai periódusba tartozik. Itt látható a híres „Csetneki Madonna” ábrázolás. A „Volto Santo” – „Szent Arc” – ikonográfiai formula egyedülálló ábrázolás a gömöri területeken. A jelenet itáliai interpretációja a csodatévő kereszt legendájának, mely Krisztust nyitott szemekkel, fölövezett köntösben, vízszintesen kinyújtott karokkal a kereszt előtt lebegve ábrázolja (Volto Santo legenda). Nem érdemes figyelmen kívül hagyni a különleges ószövetségi történet, Jób és a cethal ábrázolását sem a templom déli mellékhajójának falán. Ez a jelenet háromszor is megjelenik a csetneki templomban: a már említett falképen, egy dombormű formájában a főoltár menzáján és egy táblaképen az egyik díszes epitáfiumon. Emiatt a jelentős hármasság miatt került az adott ábrázolás a templom logójába.

A déli mellékhajó falán kör alakú medalionokba a hét szabad művészetet megszemélyesítő női alakok kerültek: számtan, csillagászat, mértan, nyelvtan, dialektika, zene és retorika. A 15. század utolsó harmadában készült a hét szentséget ábrázoló falkép. A meghosszabbított főhajó szentélyének északi falán egy passió-ciklus látható, ám a templombelső díszítésén túl az épület külső falait is kiemelkedő kvalitású freskók borították. A csetneki falképek jelentősége messzemenően túlnő a régióban fellelhető ábrázolásokon és jelentős szerepet játszik a közép-európai falképfestészet fejlődésében.

Az 1454-ben készült öntött keresztelőmedence és a 16. század elején készült későgótikus stallum mellett a templom többi berendezési tárgya a 17-18. századra datálható. Ezek főképp a festett karzaton megtalálható kazetták, melyeket a csetneki céhek emblémái díszítenek, a templomi padok festett ornamentális díszítéssel, a nagyméretű festett orgonakarzat a barokk orgonával, a korabarokk szószék, egy 1636-ban készült háromszintes oltár, manierista táblaképekkel és 14 fából készült reneszánsz és barokk epitáfium és halotti címer. Egy magasan elhelyezett kiugró balusztrádos erkélyen található a reneszánsz orgona.