Dátum:
Rubrika:
Rimai körút, Templomok
Tagy:

Kiéte, evangélikus templom (Kyjatice)

A kiétei templom építését a 13. század végére, vagy a 14. sz. elejére datálják. A környező falvakhoz hasonlóan Kiéte is elfogadta a reformációs tanokat: már a 17. század 20-as éveitől ismerjük az itt tevékenykedő evangélikus lelkészek neveit. Egy rekatolizáció alatti rövid időszak kivételével a kiétei templom máig evangélikus maradt.

Ez az eredetileg erődfallal körülvett, román-gótikus stílusú templom egyhajós, szentélye kvadratikus. A keleti oldalához tornyot, észak felől sekrestyét építettek hozzá. Belső tere értékes falfestményeket rejt: a freskódíszítés két szakaszban készült – a 14. század végén (szentély, diadalív) és a 15. század első felében (a hajó északi fala).

A falfestményeket a reformáció elfogadása után fehér festék alá rejtették. 1894-ben fedezte fel őket Groh István, majd újra festék alá kerültek. A feltárásuk és restaurálásuk a 20. sz. 80-as éveiben zajlott, a templom komplex vizsgálatával együtt. A szentélyben apostolok ábrázolásait láthatjuk, valamint medailonokban ábrázolt szenteket és prófétákat. A diadalív alsó oldalán az okos és balga lányok történetének szereplői találhatóak. A diadalíven Jézus életének jeleneteit láthatjuk – Júdás csókját, Krisztust Pilátus előtt, a Kereszthordozást, a Keresztre feszítést és Krisztus siratását (Pieta). A hajóban az Utolsó ítélet különleges ábrázolása látható – nagy körként, melynek középpontja Jézus mandorlában. Jézus a festményen élők és sírjukból felkelő holtak fölött ítél, felosztja őket üdvözültekre és elítéltekre. A kör kilenc mezeje kilenc sajátos angyali kórust képvisel, valamint a győztes egyház csoportjait. A festmény Bingeni Szent Hildegárd kéziratainak illusztrációira emlékeztet. A festmény 1486-ra datálódik. A gótikát a festményeken kívül a déli, későgótikus portál és a sekrestyébe vezető egyszerű portál is képviseli.

A kazettás famennyezet a reneszánsz virágdíszítésekkel 1637-ből származik (akárcsak a többi fa berendezési tárgy – a nyugati tribün vagy a kegyúri pad), ekkor a templomot evangélikusok használták. A mennyezeten a mesterek nevei is megtalálhatóak: Lazar Galko és Jakub Sephanik várnagy. Az egyszerű kő keresztelőmedence feltehetőleg a 13. századból való. Az 1678-ban készült, reneszánsz oltár a szentély egész homlokzatát kitölti. Középpontjában három apostol szobra helyezkedik el, feljebb Jézus Krisztus két angyallal. A gazdag fafaragásokkal díszített barokk szószék a 18. sz. első harmadából származik.

Mai küllemére a templom legkésőbb a 19. sz. elején tett szert, amikor a szentély keleti oldalához tornyot építettek, a hajó deli oldalához pedig előcsarnokot, némelyik forrás azonban a reneszánsz idejére helyezi a torony építését.

Az archeológiai kutatások szerint a mai templom kisebb elődje már 1250 körül is létezett.

Kiéte meglátogatásakor ne kerüljék el a faluról elnevezett kiétei kultúra archeológiai lelőhelyét sem. Az emlékhely fiatalabb bronzkorbeli (i.e. 11.-7. sz.) települést dokumentál. Megtekinthetik a sírok, az égetéses temetkezési hely és áldozati hely rekonstrukcióját. A kiétei kultúrához tartozó emberek az egész mai Dél-Szlovákia területén éltek, Kiéte viszont leginkább a fából készült népi játékokról lett ismert. További gótikus templomok is útba esnek Rimabrézó, Rimabánya és Karaszkó falvakban.

 

Stílus: román
Építési időszak: a 13. század vége vagy a 14. sz. eleje
Egyház: evangélikus Patrocínium: eredetileg Szent Cecília
Körút: jolsvai

 

Elérhetőség: Milan Cikrai, egyházfi
Telefonszám: +421 475 690 325