Karaszkó, evangélikus templom (Kraskovo)

A 14. század első feléből származó erődített, koragótikus templom egy régebbi objektum helyére épült. A 15. században emelték köré az erődített falat, a bekerített területre 1657-ben fagerendákból készült harangtorony épült. Az egyhajós, egyenes szentélyzáródású templomhoz sekrestyét is konstruáltak. A hajó mennyezetét festett kazetták borítják, a szentélyt bordázott keresztboltozat fedi. A falfestmények a 14. század 60-as és 70-es éveiből származnak, a freskók egy részének alkotója a Martonházi (Ochtinai) szentély Mestere. A freskókat a 20. század első felében fedezte fel Huszka I., aki restaurálta is őket 1905-ben. A külső és beltéri freskók teljes restaurálását 1983-85-ben végezte el Josefík J., Székely L. és Žucha I.

A szentélyben a mandorlában ábrázolt Áldó Krisztus képe dominál. Szintén itt találjuk Ábrahám képét, aki kendőben tartja az üdvözültek lelkét; evangelisták attribútumainak párosát; Veronika kendőjét Krisztus arcképével; a tizenkét apostolt, Szent Pétert, Pált és Jánost, az alakok fölött a Mennyei Jeruzsálem falait, legfelül az Atyát és Krisztust. Az északi falon tornyos monstrancia képe egészíti ki a pasztofóriumot, mely mellett valószínűleg Szent Tamás látható. A diadalíven Szent Kozma és Damián alakjait láthatjuk. Az ív belső falát a próféták mellképeit tartalmazó négyszögek díszítik. Az ív freskóit a hajó felől a Mária életét felölelő ciklus jelenetei képzik: az Angyali üdvözlet az áldó Atyaisten és a térdelő Gábriel arkangyal alakjaival. Az itáliai elődöket jól ismerte a szerző, erről tanúskodik a liliomot tartó, amfora alakú váza, valamint az Assisiban található, Szent Ferencnek szentelt román kápolnára (ún. Porciunkula) emlékeztető templomocska képe. A diadalív mellett Oltalmazó Szűz Mária és a Mihály arkangyal képével ábrázolt Utolsó ítélet látható. A Mária-ciklus a hajó északi oldalán folytatódik a Háromkirályok imádását mutató jelenettel. Érdekes a tevék megjelenítése, melyeket a festő sosem láthatott, így púpos lovakként ábrázolta őket. Jobbra töredékesen fennmaradt Piéta, Szent Ilona a kereszttel, mellette Szent Anna a gyermek Máriával az ölében.

A hajó északi falán domináló freskó a felső sávban található, a teljes Szent László-legendát ábrázolja. A jeleneten kun harcos rabol el egy Ladiva nevű lányt Nagyváradról. László üldözőbe veszi a kunt, hogy megmentse a lányt. Mivel nem tudta utolérni, a lányra kiáltott, hogy rántsa le a harcost a földre, ezután megkezdődött a király és a kun közti viadal – mely átvitt értelemben a keresztény jó és a pogány rossz közti harcot szimbolizálja. Ladiva átvágja a kun inát, ezután karddal megöli. A véres jelenetet idill követi, melyen Szent László fejét a lány ölébe hajtva pihen. A szentély külső, keleti falán Szent Kristófot ábrázoló freskó látható.