Pelsőc, Református Templom (Plešivec)

Pelsőc városa a Bebek család ősi fészke, melynek területét 1243-ban, a tatárjárás után IV. Béla az Ákos nembeli Máté fiának, Szár Detrének és fivérének, Fülöp ispánnak adományozott a tatárok elleni harcban tanúsított hősiességükért. Haláluk után I. Detre, majd fia I. Benedek kapta a birtoktestet. Fiai, I. Domokos, Kun I. Miklós, I. László, I. János és Péter, akik 1318. február 2-án jelentek meg először a szepesi káptalan előtt, hogy örökségüket méltón eloszthassák. Fivérük, János fogságból való kiszabadulása után 1320. február 2-án újra, ezúttal véglegesen felosztották a területet. I. Domokos kapta Pelsőc területét, az általa épített várral együtt. Ennek az új székhelynek a része lett a Szent György-templom is, melynek elődjét még minden bizonnyal Szár Detre alapította, közvetlenül a tatárjárás után, és kiemelt családi temetkezőhelynek szánta. A Bebek család a templomot tekintélyes méretű, boltozott, egyhajós templommá építette át, amelyet aztán belső és külső falképekkel ékesítettek.  A XV. század elején a templom északi falához késő gótikus stílusban a szepesi temetkezési kápolnák mintájára kápolnát emeltek.  A kápolnába a tekintélyt sugárzó késő-gótikus bélletes kapun keresztül léphetünk be, odabenn pedig három hármas tagolású, késő gótikus stílusban kialakított ablaknyílást láthatunk, az alsó részen szamárhátíves ülőfülkét helyeztek el. A temetkezési kápolnában látható Bebek László meglepő épségben fennmaradt sírköve is (a kápolnában másodlagosan helyezték el), aki minden bizonnyal az általunk ismert kápolnát választotta nyughelyéül.

1558-ban Pelsőcöt a törökök támadták meg, akik a várat lerombolták és megsemmisítették, felgyújtották a templomot is, ami ezután közel hatvan évig romosan állt, leszakadt boltívekkel és tető nélkül, ami jelentősen károsította a freskókat. Mivelhogy a település a XVII. században protestánssá lett, a romokat a század első évtizedeiben a református hívek javították, akik nyeregtetővel látták el a templomot, és az északi oldalon és a régi szentély helyén karzatot emeltek. A templom következő javítására és renoválására egészen a XIX. század elejéig kellett várni, amikor az északi kápolna boltozatát is helyreállították. A munkafolyamatok során találták meg Bebek László sírját, s az azt fedő sérült sírkövet, melyet a későbbiekben a kápolna keleti falába falaztak be. 1896-ban Ádám Gyula rozsnyói templomfestő a templom belső terét neoklasszicista stílusban festette ki.

A templom berendezéséhez tartoznak a karzatok is, amelyek a templom keleti és nyugati oldalán találhatóak. A nyugati, festett karzat, az úgynevezett legények kara 1629-ből származik, vagyis a templom református hívők általi felújításának idejéből. Egy különleges, ritka ácsmunka eredménye. A karzaton festett kazetták, bibliai idézetek és évszám látható. Középen Pelsőc címere és az osztrák kétfejű sasmadár van ábrázolva.

1938-ban a magyar műemlékvédelmi hivatal általi felújítás során két magyar királyt, Szent Istvánt és Szent Lászlót ábrázoló freskók kerültek elő a déli homlokzat vakolatrétege alól, valamint egy másik szent alakja a presbitérium délkeleti részében. Az 1977-es és 78-as felújítások során újabb falképeket tártak fel és restauráltak a szentély déli falán. A két korábban feltárt jelenet Krisztus életének két kiemelt eseményét ábrázolja, a felső szakaszban a csak töredékesen fennmaradt Lábmosás

jelenete, alatta pedig Jézus keresztrefeszítésének monumentális ábrázolása bontakozik ki a szemünk előtt. Ez utóbbi érdekessége, hogy ábrázolja a Jézus mellett megfeszített két latrot is, valamint a három Máriát, Jánost, a farizeusok csoportját, és a Krisztust megfeszítő katonákat. 2011-2014-ben a szentély többi ábrázolása is napvilágra került, így kibontakozott egy teljes Krisztológiai ciklus, mely az Angyali üdvözlettől egészen a Keresztrefeszítés korábban feltárt jelenetéig bemutatja Krisztus életét és szenvedéstörténetét. A különleges jelenetek sora, az egyes narratív elemek, a figurák megfestése és az alakok plasztikussága arra enged következtetni, hogy a megrendelő, a Bebek család egyik legjelentősebb tagja kiemelt figyelmet fordított a nemzetségi templom díszítésére. Bebek György udvari tisztségei, diplomáciai tevékenysége és külföldi útjai lehetővé tették számára, hogy Itáliából mestert hívjon a temploma kifestésére. Ennek a különleges figyelemnek az eredményei a templom szentélyében látható freskóciklusok töredékesen fennmaradt jelenetei, melyek elrepítik a szemlélőt a Carrarák uralta Padovába és Giotto által létrehozott trecento hagyományok korába, melyeknek közvetlen lenyomatával találkozhatunk a pelsőci Bebek család nemzetségi templomának szentélyében.

A templom területén egy jellegzetes, önállóan álló harangtorony található. Eredete 1618-ra nyúlik vissza. 1748-ban és 1807-ben magasították meg. Ekkor kapta meg klasszicista homlokzatát az  ún. gömöri klasszicizmus stílusában.

A templom logója egy freskóról származó jelenetet ábrázol – a három Máriát a kereszt alatt.

	Stílus: gótikus	Építési időszak: a 13. sz. eleje
	Egyház: református	Patrocínium: eredetileg Szent György
	Körút: csetneki