Rekenyeújfalu fölött, egy erdei tisztáson áll egy kis, késő román kori, egyhajós templom négyzetes szentéllyel. Eredetileg egy mára elpusztult szénégető településhez tartozott, amelyet 1327-ben Rakunchas, két évvel később pedig Scenegetew néven említenek a források. A település közvetlenül a templom körül terült el. A templom a 13. század közepe táján épült terméskőből, első írásos említése azonban csak 1416-ból ismert. Valószínűleg a lakosok már a 14. század második felében a falu mai helyére költöztek, így a templom a természet ölelésében, szinte teljesen a lakott területen kívül maradt. A közelében álló utolsó ház csak a 20. században tűnt el. A település eredetileg a Máriássy család berzétei uradalmához tartozott, 1352-től pedig a csetneki uradalom része lett.

A templom építészete egyszerű. A hajót három magasan elhelyezett résablak világítja meg. Az eredeti bejárat az északi oldalon nyíló portálon át vezetett. A hajót sík deszkamennyezet fedi. A reformáció idején a templom evangélikus kézre került. 1658-ban tűzvész rongálta meg, majd a 17. század végén helyreállították. Ebből az időszakból származik a szentély dongaboltozata is. Ugyanekkor a templom ismét katolikus lett, védőszentje pedig Szent Mária Magdolna. A belső tér új oltárral gazdagodott, amely napjainkig fennmaradt, a külső homlokzatokat pedig növényi és figurális motívumokat ábrázoló falfestések díszítették, köztük a nyugati homlokzaton látható keresztre feszített Krisztus-ábrázolás, valamint a festett sarokkváderezés. A hajó nyugati végében álló fa karzatot már nem építették újjá.

1796-ban VI. Pius pápa hivatalosan is megerősítette a búcsújáróhely rangját, amelynek kialakulását még a rozsnyói jezsuiták kezdeményezték. Mindez összefüggött a templomtól néhány méterre fakadó forrással. A zarándokok fogadására a templomot átépítették. Az északi oldalon lévő eredeti kaput befalazták, helyette a nyugati homlokzaton új bejáratot alakítottak ki. Ezzel egy időben meghosszabbították a tetőt, amely alatt az új bejárat előtt nyitott előcsarnok jött létre, faoszlopokkal alátámasztva. A hajó és a szentély déli oldalához, később pedig a nyugati homlokzat sarkaihoz öt támpillért építettek.

1970-ben a templom új tetőt kapott. Az eredeti zsindelyfedést bádogtető váltotta fel, a nyitott előcsarnokot pedig fémoszlopokkal támasztották alá. A támpillérekre ekkor kis védőtetők is kerültek.

2019-ben műemléki kutatás zajlott a templomban, amely pontosította az épület fejlődéstörténetét, és elindította annak átfogó helyreállítását. 2023-ban a tetőszerkezeten és a tetőn végeztek helyreállítási munkálatokat, amelyeket egyesületünk a „Tulajdonos szükséghelyzetben – veszélyben forgó műemlék ” program keretében társfinanszírozott. A bádogfedés helyére ismét fa zsindely került, emellett újjáépítették az egykor elbontott huszártornyot is. A jövőben várhatóan folytatódnak a helyreállítási munkák, mivel a templomon még mindig kisebb statikai problémák mutatkoznak.